A holnap elrablói - Komatsu Sakyo

A holnap elrablói (Ashita Dorobo*) című japán fantasztikus regény 1965-ben jelent meg folytatásos formában a Kodansha Weekly Hyundai hetilapjában**, majd még ugyanazon év decemberében már könyv formájában. Hazánkba az orosz kiadáson keresztül jutott el 1971-ben a Fantasztikus sorozat részeként, a Kossuth kiadó jóvoltából. Az író nevét a kiadó itt Komatsu Sakyo formában tüntette fel, de Komacu Szakjóként is találkozhattunk vele az A sárkány halála olvasásakor. Természetesen ilyen kavarodás előfordul az idegen formában írt nevek átírása körül. 

Nagyobb probléma, hogy a könyv tudományos fantasztikumként ismert. Nyílván nem én fogom eldönteni, mi számíthat scifi-nek, de ezzel az elvárással nagyon nem azt kaptam a műtől, amire számítottam. Erről később.

A magyar kiadás több történetet tartalmaz. A címadó történet foglalja el a tartalom nagy részét, majd a könyv utolsó lapjain több kisebb novella is helyet kapott. A fő sztori, azaz A holnap elrablói egy japán kishivatalnok és egy különös figura találkozását és annak világra gyakorolt hatását követi végig. Toda egy nap különös figurába botlik. Goemon, a középkorú külföldi furán értelmezi a japán hagyományokat, mert a japán vendégszeretetre hivatkozva egyből meg is hívatja magát hősünk otthonába. Toda maga sem érti, miért, de valahogy nem tud ellenállni ennek az óhajnak. Az események innen egyre szokatlanabb fordulatot vesznek. Megszűnik a hang bármilyen formája, majd végképp elszabadul a pokol. Toda élete fenekestül felfordul. Mindenkinek a titkozatos idegen és technológiai tudása kell. Ipari kémek, titkos ügynökök, és egyéb ármányságok kerülnek hőseink útjába, mígnem egy egész világra kiható politikai zsarolásban találják magukat. 

A könyv témája leginkább a tudomány létjogosultságát kérdőjelezi meg. Érdemes-e újabb és újabb találmányokkal előállni, ha az ember azt mindig rosszra használja. De körülbelül ebben ki is merül a tudományos fantasztikum. Természetesen vannak finom utalások, felbukkannak itt-ott a műfaj kellékei, és egy ponton - igaz, csak rövid ideig - elhittem, hogy van benne valami a kor tudományos eredményeiből. Mégis inkább éreztem a történetet kvázi Pumukli kalandjainak. Talán nem a legjobb hasonlat, de lényegében egy mesének, ahol egy rejtélyes lény fura csínyeket okoz. Legalábbis eleinte, mert Goemon szerepe is valamilyen számomra érthetetlen okból egyre inkább háttérbe szorul és az egész cselekményt - rövid krimi átvezető után - átveszi valamiféle politikai dráma.

Ezt az oldalát nem is nagyon akarom véleményezni a történetnek, mert engem nem köt le, de ami számomra ebből mégis érdekes volt, hogy amit ma a politika vagy a piacgazdaság árnyoldalaiból látunk, az már a 60-as években is mennyire jellemző volt a világra. Az eszközök talán változtak valamelyest, de a profit maximalizálásra kihegyezett emberi kapzsiság örök. Mind vállalatok, mind az országok viszonyait tekintve.

Mivel a könyv nagy részét az erről való értekezés tette ki, a legtöbb, amivel motiválhattam magam olvasás közben, hogy Tamurát, a befolyásos figurát amolyan James Bond gonosznak képzeltem el, aki a világuralmi vágyait Todáékkal akarja elérni. Ebből a témából többet is ki lehetett volna hozni. Mai szemmel és technológiai fejlettséggel valószínűleg tovább ment volna Goemon, egy Revolution*** előzménysztoriként is el tudnám képzelni.

Ha valaki, akkor aztán én gyakran lazán értelmezem a scifi műfaját, simán el tudom fogadni, ha a történet vagy az akció viszi a cselekményt. Sajnos ezt nem éreztem ennél a könyvnél, így legalább az egyes jelenségek tudományos megközelítésére lettem volna kíváncsi. Ezekre azonban ezekre sem számíthat az olvasó. A könyv alapgondolata és befejező kérdése elég gyermeteg, főleg az utószó értelmezését tekintve. Szerintem egyértelmű a válasz és egyértelműen nem az, amit Kuczka Péter sugall. Ugyanis a tudomány sosem jó vagy rossz, a könyvbeli megoldással nem lehetne semmit megszüntetni. Értem én, hogy Hirosima hatalmas trauma volt - főleg - a japán társadalom számára. De legfeljebb az ember és ember közötti érdekellentétek megszüntetésével lehetne bármit elérni. Azonban ellentétek mindig is lesznek, ezért csak az élet szabályok általi keretek közé szorítása marad.

Talán ha valami még időtálló ebben a könyvben, akkor az az, hogy mennyire könnyű felismerni a problémát és mennyire kézenfekvő valami egyszerű és oltári buta megoldást ajánlani rá. Őszintén szólva, ki nem állhatom az ilyen egyszerű válaszokat. Az egyszerű válaszok azok, amiknek hatására a legtöbb és leginkább kiszolgáltatott ember szenved. Azért roppant bosszantó ez, mert napjainkban újra és újra ezzel a végtelenül ostoba hozzáállással találkozhatunk és sajnos a tömegek állva tapsolnak az egyszerű megoldásoknak. Sőt, nem ritkán habzó szájjal számonkérve azt másokon. De hát a pokolba vezető út is…

A könyvet annak tudom legfeljebb ajánlani, akit érdekel egy különös kaland sok politikai drámával, vagy akit a tudományos fantasztikum (h)őskora is érdekel. De akik inkább egy szigorúbban véve vett tudományos megalapozottságú fantasztikumra vágynak Komatsu mestertől, inkább az A Sárkány halálát olvassák el.

Novellák

A könyv végén tizenkét, egyenként pár oldalas novella kapott helyet. Egyes művek, mint például Az elárvultak és A csőd előtt mint egy-egy távolkeleti rémtörténet sejlik fel. Politikai és társadalomkritikai “tanulmányoknak” tűnnek a Törvénytervezet a vesztegetésről, az Ásnak és a A “Bika feje” című szösszenetek. Míg az A Füstvirágok, a Holdünnep és az A virágok ünnepe a kultúra örökkévalóságának mibenlétét feszegeti. Távoli civilizációk, futurisztikus technológiák és meghökkentő fordulatok jellemzik az A szörny halála, a Hív a magasság, a Mese és a Ha rosszkedvű oldalait. 

Egyebek

Csak érdekességképp jegyzem meg, hogy egy évvel később, 1966-ban a Kodansha heti képes újságjában, az Asahi Graph-ban jelent meg a Goemon’s Nippon Diary szintén folytatásos formában. Ez egy beszámoló volt Japánról egy idegen szemével. De ennél több információt sajnos nem sikerült róla szereznem. Úgy tippelem, hogy a holnap elrablóinak történetét meséli el Goemon szemszögéből. De lehet, hogy tévedek. Sajnos nem tudjuk meg, mert nincs magyar fordítása, de még csak angolul sem láttam. Mint ahogy az első kiadása óta A holnap elrablói sem jelent meg újra.

*az azonos című manga legjobb tudomásom szerint nem áll semmilyen kapcsolatban ezzel a művel

**egy érdekesség, hogy ekkortájt lett a főszerkesztője a lapnak Takero Makino, aki az első főszerkesztője volt a Kodansha népszerű heti manga kiadásának, a Weekly Shonen Magazinnak

***a Revolution című tv sorozatra gondolok itt